Az életkor befolyásolja a sportolók fizikai képességeinek feltárását. Az atlétikai forma csúcsát kb. 20 éves korban érik el, és ezt követően fokozatosan csökken. Ennek ellenére vannak példák a nagyon fiatal és nagyon idős sportolók sikeres előadására.
Az olimpiai játékok történetében a legfiatalabb bajnok a francia Marcel Depaye. 1900-ban nyerte az aranyérmet Hollandiában, kormányosként járva el az evezős versenyek dupláján. Az előző kormányzás túl nehéz volt, ezért egy gyermek váltotta fel. Pontos kora ismeretlen, de a történészek szerint abban az időben 8-10 év volt.
Érdemes megemlíteni a Dimitrios Lundras görög tornászat is, aki 1896-ban 10 éves és 218 napos korában bronzérmes lett a párhuzamos rudakban.
A nők között a legfiatalabb olimpiai aranyérmet nyert korcsolyázó Kim Yoon Mi Dél-Koreából. 1994-ben Lillehammerben megnyerte a rövid pálya váltót a csapatában.
Jelenleg egyértelmű korhatár van az olimpiai játékokon való részvételre, így ezek az olimpiai bajnokok továbbra is a legfiatalabb a verseny történetében. A 14-18 éves sportolók számára az ifjúsági olimpiai játékok külön kerülnek megrendezésre, azonban az ifjúsági versenyek nyerteseinek joga van részt venni az olimpián a felnőtt sportolókkal együtt.
Minden olimpiai sportághoz különféle korhatár vonatkozik. Tehát például a kézilabda játékos nem lehet 18 évesnél fiatalabb, a tornász pedig 16 éves. Semmilyen sportban nem esik a korosztály 14 év alatt. A 2012. évi londoni olimpián a legfiatalabb bajnok a litván úszó Ruta Meilutite volt. 15 éves és 133 napos korában megnyerte a 100 méteres mellrészt, és ezzel Európa-rekordot hozott.
