Finnország fővárosa már megkapta a jogot az 1940. évi nyári olimpia rendezésére, de ezt megakadályozta az 1939-ben kezdődött második világháború. 12 év után azonban az olimpiai láng megérkezett Helsinkibe.
A versenyen 4925 sportoló vett részt 65 országból. Első alkalommal a Szovjetunióból érkező sportolók érkeztek az olimpiai játékokba, amelyek a hazai sportok nagyon nagy eseményévé váltak. A békés együttélés megteremtésének fontos lépésévé vált a különböző politikai rendszerekkel rendelkező országok sportolóival való találkozás lehetősége. Az Olimpiai Bizottság úgy vélte, hogy a sport minden politikai vitán túl van. A gyakorlatban azonban a sport a kapitalista és a szocialista országok újabb módjává vált a fejlődési útjuk előnyeinek bizonyítására.
A tizenötödik olimpián 17 sportág került bemutatásra 149 tudományágban. A szovjet és az amerikai sportolók versengése miatt a helsinki olimpiai játékokon 66 olimpiai rekordot jelöltek meg, amelyek közül 18 világrekord volt. A teljes érmeredményben az első helyezett az Egyesült Államok sportolói, akik 40 arany-, 19 ezüst- és 17 bronzérmet nyertek. A Szovjetunió második helyezettje, amely elsőként vett részt az olimpiai játékokon, nagy siker volt, a szovjet sportolók 22 arany-, 30 ezüst- és 19 bronzdíjat kaptak. A harmadik helyezett 16 magyar, 10 ezüst és 16 bronz díjjal nyerte el a magyar csapatot.
A helsinki játékok a történelem folyamán rekordot vettek fel. Tehát a kalapács-dobóknál először legyőzték a 60 méteres jelölést, amelyet még soha senkinek sem adtak át. A rekordot Magyarország képviselője, Chermak József állította be. Megtettük a korábban megjelölt, elérhetetlen mérföldkövet és a magasugrót - Walter Avis amerikai olimpiai atléta képes volt átugrani a megbecsült 2 métert.
A Szovjetunió számára az első arany olimpiai érmet Nina Romashkova (Ponomareva) diszkó dobta, aki nevét örökre bevitte az orosz sport történetébe. A szovjet tornászok nagyon jól teljesítettek: Maria Gorokhovskaya két arany- és öt ezüstérmet nyert, Viktor Chukarin négy arany- és két ezüstérmet nyert, és abszolút olimpiai bajnok lett. Első alkalommal az olimpiai csarnok ívei alatt újra és újra megszólalt a Szovjetunió himnusza.
Nagyon drámai labdarúgó játék jugoszlávia és a Szovjetunió csapata között. Az első félidő után a jugoszlávok 4-0-t nyertek, a Szovjetunió csapata veresége elkerülhetetlennek tűnt. A második félidőben azonban történt a hihetetlen esemény, a szovjet sportolóknak sikerült öt gólt szerezniük, és egyet is elhitték. Az idő nagy része döntetlengel, további egy óra további órával sem derült ki a győztes. Kinevezték a visszajátszást, amelyben a szovjet sportolók még mindig veszítették a jugoszlávoknak 3: 1 pontszámmal. Ennek szomorú következményei voltak - a játékosokat megbüntették, és a CDSA-csapatot, amely az olimpiai csapat gerincét elbocsátották.
A szovjet kosárlabdacsapat második helyezettje, amely először jelent meg az olimpián, kétségtelen siker volt. Az Egyesült Államok sportolói nyerték az első helyet, az uruguayi olimpiaiak a harmadik helyet.
Az amerikai sportolók kiválóan teljesítettek a búvárkodásban, mind a négy aranyérmet megnyerve. A súlyemelésben azonban a szovjet sportolók képesek voltak megfelelõen szembeszállni az amerikaiakkal. Ennek eredményeként az amerikaiak 4 aranyat nyertek, a Szovjetunió sportolói pedig három.
A helsinki nyári olimpiai játékok egyik érdekessége, hogy soha nem zárultak hivatalosan be - a záró ünnepségen Siegfried Edstrom, a NOB elnöke nagy beszédet tartott, de elfelejtette mondani a fő szavakat: „A XV. Olimpiai játékok zártnak nyilvánítom.” Ezért a helsinki játékok hivatalosan továbbra is nyitottnak tekintik.
