Az a hagyomány, hogy az olimpiai lángot a földrészen át söpört fáklyából világítják, Németországban született. Az olimpiai váltóversenyt Karl Dim találta ki, aki az 1936-ban Berlinben rendezett olimpiai játékok bizottságának titkára volt.
A híres szobrász, Walter Lemke készítette az első olimpiai fáklya tervét. Egy hatalmas parabolikus tükörrel világítottak az olimpián, és mindössze 12 nap és 11 éjszaka átjutottak Berlinbe. A váltóban 3331 ember vett részt, akik 3187 km hosszú utat győztek le.
Később, 1938-ban, a német rendező, Leni Riefenstahl filmet készített erről a váltóversenyről, amelyet Olimpianak hívtak.
A hagyomány szerint az olimpiai fáklyát futók hordozták, de néha más szállítási módszerekkel is mozgatták. Hajóval, repülővel, kenuval és tevével is szállították. Az 1956-os melbourne-i olimpia felé vezető úton a fáklyász hordozta a fáklyát lóháton, mivel utazásuk során lovas versenyekre került sor Stockholmban.
1976-ban az olimpiai láng fantasztikus utazást tett. Olimpiában rádiójelekké alakították, majd műholdas segítségével továbbították Kanadába. Ott egy rádiójel lézernyalábot aktivált, amely megvilágította az új olimpiai játékok tüzet.
Az olimpiai fáklya meglátogatta a tengerfenéket is. 2000-ben Wendy Craig-Duncan biológus vitte őt Ausztrália partjainál a Nagy Védő Zátony mentén. A fáklya tökéletesen megégett víz alatt, a speciális pezsgőkészletnek köszönhetően, amelyet a tudósok fejlesztettek ki erre az eseményre.
A leghosszabb ideig működő fáklya relét világszerte hívták. 78 napig tartott, és 2004-ben tartották. Olimpiai láng kézből kézbe vitte a 11 400 fáklya hordozót. 78 000 kilométer távolságot tett meg. A világító fáklya váltó során az olimpiai láng először meglátogatta Afrikát és Dél-Amerikát. Azokat a városokat vitték át, amelyekben az olimpia korábban zajlott. A fáklya váltóverseny Athénban kezdődött és ért véget, ahol a 2004-es nyári játékok zajlottak.
