Az olimpiai játékot a Kr. E. VIII. Században kezdték megtartani. az ókori Görögország területén, Olimpia régiójában, amelyet akkoriban szent helynek tartottak. A történelemről több legenda szól, melyek közül a fő Ifite király legendája, akit az Apollo papnő utasított, hogy atlétikai ünnepségeket tartson az olimpiai istenek tiszteletére. Ilyen sportfesztiválra volt szükség a háború befejezéséhez, amely akkoriban elszakította Görögországot. A sportolók és a nézők biztonságáért gondoskodva a közszereplők hosszú ideje megállapították a játékok sorrendjét.
A játékok nem voltak a konfliktusok helye, tehát a legfontosabb szabály mindenféle fegyver teljes tiltása volt. Az olimpiai játékok során Görögországban fegyverszünet kötött a harcoló régiók között.
A második alapelv a résztvevő sportolók integritása volt. Annak ellenére, hogy az ókori Görögország polgárai számára a doppingbotrányok nem voltak ismertek, már akkoriban megkíséreltek megvesztegetni a résztvevőket vagy a bírókat. Az ilyen sporttól mentes magatartásért elfoglalt sportolót testi testi büntetéssel büntethetik vagy nagy összegű bírságot szabhatnak ki.
Bármely szabadon született görög vehet részt az olimpiai játékokon, más országok rabszolgáinak és bevándorlóinak pedig nem engedélyezték a versenyt. Van egy vélemény, hogy Nagy Sándornak bizonyítania kellett görög származását, hogy részt vegyen a versenyeken.
Az olimpiai játékok első és utolsó napját áldozatokra fordították. Mindegyik sportolónak volt saját védőszentje, akinek kedve és segítsége megpróbált szerezni az ajándékokat hozva.
A sportolók kiképzése még akkor sem kezdődött el, hogy a sodródáshoz jusson, hanem a város leginkább elismert polgárainak szigorú ellenőrzése alatt haladtak át. Az olimpiát megelőző év folyamán a sportolók edzettek, majd teljesítették a szabványokat. Elmondhatjuk, hogy az ókori Görögországban a nemzeti válogatott kvalifikációt kapott, amelynek eredményeként a legerősebb résztvevők versenyezhetnek. Az olimpia előtti hónapban az edzéseket különösen intenzív módban és oktatók felügyelete alatt végezték.
A játékprogram nagyon lassan bővült. Kezdetben csak egylépcsős futást tartalmazott, azaz 192, 27 m. Az évek során új sportágakkal bővültek: futás a 2. szakaszra, ugrás, birkózás, lökhárító és diszk dobás, szekér versenyek.
Az olimpiát nyert sportoló díjjal babérkoszorút kapott és városának egyik legelismertebb lakosa lett. A háromszoros bajnok akár a szobrát is el tudja helyezni!
A nézők ingyen vettek részt a játékokon, ám az ókori Hellasban már szexuális megkülönböztetés volt. Csak a férfiak figyelték meg közvetlenül a fellépést, míg a nőket halálbüntetéssel fenyegették a játékokban való részvétel miatt. Az egyetlen kivétel a Demeter papnőnék voltak, akiket engedtek kiszolgálni istennőjüknek.
Több mint 10 évszázad óta létezik, 394-ben az A.D. Az olimpiai játékot a római császár szüntette meg, aki aktívan ültette a keresztény vallást.
