1988-ban a téli olimpia fővárosa olyan város volt, amely régóta igyekezett erre a tiszteletre. Nem ez az első alkalom, hogy Kanadában tartják a játékokat. Ezt megelőzően Montrealban zajlottak, 1988-ban pedig Calgary városába került sor.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülését, amely az 1988-as játékok fővárosainak kiválasztására összpontosította, hét évvel korábban, 1981-ben tartották. A fő kérelmezők Calgary, Falun (Svédország) és Cortina D'Ampezzo (Olaszország) városai voltak. Az olasz város korábban olyan mérkőzéseket rendezett, amelyek valószínűleg nem az ő javára játszottak. Ugyanakkor a kanadai alkalmazást megfigyelték, többek között a térség jó időjárási viszonyai miatt.
Különösen a calgaryi játékok számára épült a Téli Sportközpont és az Olimpiai Park, valamint számos egyéb sportlétesítmény. Ez lehetővé tette a város számára, hogy számos sport- és kulturális eseményt rendezzen az olimpia után.
A játékok február 13–28-ig tartottak. Összesen 57 ország csapata vett részt az olimpián. Néhányan, például Fidzsi-szigetek, Guam, Jamaica, Guatemala és az Antillák, először küldték versenyzőiket a téli olimpiára.
A versenyek kitüntetéseinek első helyezettjét a Szovjetunió vette át. A Szovjetunió legjobb síelői és biatlonistái megmutatták magukat. A második, enyhe lemaradással az NDK csapata. Különösen erősek voltak az állam szánkói és korcsolyázói.
A harmadik hely a svájci nemzeti csapat lett. Ennek az államnak a síelői nyerték el a legtöbb érmet ebben a sportban.
Az Egyesült Államok teljesítménye meglehetősen átlagos volt. Sportolóik csak a 9. helyen voltak. Általánosságban ez tükrözte az akkori sport erőinek egyensúlyát. Az amerikai csapat a nyári játékokon mutatta be legjobban, különösen az atlétika területén.
Kanada, amely a területén játékokat rendezi, a 13. helyre került. Egyetlen aranyérmet sem nyert, ezüstre és bronzra korlátozva. A második helyet a kanadai férfiak és a nők korcsolyázásában tevékenykedő férfiak kaptak, és bronzot kaptak egy jégtáncban fellépő párnak és két síelőnek.
