Az 1924-es chamonixi téli sportok sikeres hete után külön téli olimpiai játékot terveztek a következő olimpiai szezonra. A helyszín a svájci város, St. Moritz volt.
A második téli olimpián 25 ország vett részt. Németország először játszott a téli játékokon, amelynek csapatát az első világháború agressziója miatt korábban nem hívták meg nemzetközi versenyekre. Ezenkívül a téli olimpia az első volt Argentína, Észtország, Litvánia, Luxemburg, Mexikó, Hollandia, Románia és Japán nemzeti csapatának. Az afrikai sportolók nem vettek részt. A Szovjetunió nem játszhatott, bár több európai ország már elismerte. A konfliktusot nemcsak a Nyugat fellépése okozta, hanem az is, hogy a szovjet kormány nem hajlandó engedményeket tenni. Ennek eredményeként a Szovjetunió sportolói csak a második világháború után vehettek részt az olimpián.
A versenyprogram kibővült. Új sportág került hozzáadásra - csontváz. Így a versenyt 8 tudományágban tartották. A nők csak a műkorcsolyázásban vettek részt - önálló sportolóként vagy párban.
A nem hivatalos rangsorban az első helyezett a norvég csapat lett. Ez az ország megmutatta hagyományosan magas szintű sportolóinak képzését a téli sportágakban. Az ország síelői és korcsolyázói voltak a legjobbak. Ezenkívül aranyérmet kaptunk Sonia Henier norvég korcsolyázóval is.
A jelentős elmaradással a második helyezett az Egyesült Államokra került. Az aranyat szánkók - szánkók és csontváz versenyzők - hozták ebbe az állapotba.
A svéd csapat a harmadik lett. Az egyik aranyérmet Eric Hedlund síelő hozta neki, a másikat Gillis Grafström magányos korcsolyázó. A verseny házigazdája - Svájc - nemzeti csapata csak egy bronzérmet nyert. Megszerezte az ország jégkorong csapatát. A jégkorong-arany viszont Kanadába jutott - az e sport világvezetője.
