Az 1972-es tizenegyedik téli olimpiára Sapporo japán városban került sor február 3–13-án. 35 ország sportolói vettek részt, összesen 1006 fő. 35 sportdíj nyert tíz sportágban.
A múlt század 60-as éveinek második felét egy nagyon összetett globális politikai helyzet jellemezte. A Szovjetunió és az USA közötti növekvő konfrontáció, a délkelet-ázsiai helyi konfliktusok és más súlyos világproblémák nyomot hagytak a sport és általában az olimpiai mozgalom fejlődésében.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 61. ülésén, amelyet 1964 januárjában, az osztrák Innsbruckban tartottak, a játékok szervezésével és a dél-afrikai sportolóknak az 1964. évi olimpián való részvételének kizárásával kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztak. Ennek oka a folyamatos faji megkülönböztetés. A Nemzetközi Sportszövetségek és a NOB 1965. február 8-án, Lausanne-ban (Svájc) tartott közös ülésén résztvevők megvizsgálták a politika olimpiai mozgalom befolyásának kiküszöbölésének kérdését.
A világban kialakult helyzet összetettsége ellenére az olimpiai mozgalom új lendületet kapott a fejlődésben. Ezt megerősíti az 1965. október 6-án hivatalosan benyújtott kérelem, amelyet a Japán Nemzeti Olimpiai Bizottság vezetése nyújtott be a NOB elnökéhez. Arra kérte, hogy fontolja meg Sapporo városát az 1972-es XI. Téli olimpiai játékok helyszínének jelöltjeként.
A NOB 1966. áprilisában Rómában tartott 64. ülésén döntöttek arról a kérdésről, hogy a fogadó országot választják-e az 1972. évi tizenegyedik téli olimpián. Szapporó az finn Lahti, a kanadai Banff és az amerikai Salt Lake City legyőzésével megkapta az olimpiai játékok rendezésének jogát. Ezek a játékok voltak az első téli olimpia, amelyet az Egyesült Államokon és Nyugat-Európán kívül tartottak, és általában a negyedik játék ezeken a régiókon kívül (elődei: Melbourne 1956, Tokió 1964, Mexikóváros 1968).
A versenyeket a Makomanai Olimpiai Központban tartották, ahol biatlonisták, korcsolyázók, síelők-versenyzők, műkorcsolyázók és jégkorongosok versenyeztek, valamint a közeli Taine-hegységben (síelés és szánkózás, szánkózás) és az Eniva-ban (lesiklás). Körülbelül 550 millió dollárt költöttek a játékok felkészülésére.
A Szapporói Olimpián a legtöbb érmet (egyenként három aranyat) a szovjet síelő Galina Kulakova (5 és 10 km verseny, váltóverseny) és a holland korcsolyázó Ard Schenk (versenyek 1500, 5000 és 10 000 méter távolságon). A szenzáció felfedezését a japán sportolók, a 70 méteres ugródeszka ugrálói: Akitsugu Konno, Yukio Kasai, Seiji Aoti nyerte meg mindhárom aranyat ebben a sportban.
Az érmek számát tekintve a Szovjetunió csapata magabiztosan vette át az első helyet, és váratlanul az NDK összes sportolója számára, másodszor is, független csapattá válva.
