1968-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ismét bízta meg Franciaország játékai megtartását. Ebben az évben Grenoble lett a nemzetközi téli sportversenyek fővárosa.
A végső döntést, hogy a játékot Grenoble-ben rendezik, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) 1964-es ülésén hozták meg. Grenoble riválisai a japán város, Sapporo, Norvégia fővárosa, Oslo és a Placid-tó található az Egyesült Államokban. A francia síközpont a verseny során az utolsó fordulóban marginálisan nyerte meg a kanadai Calgary város pályázatát.
Grenoble-ban négy évig számos speciális sportlétesítmény épült Grenoble-ban, például az Olimpiai Stadion. A síelési és szánkópályák már korábban is léteztek, ami csökkentette az olimpiára való felkészülés pénzügyi költségeit.
Csak 37 ország vett részt a játékokon. Ezek a versenyek debütálták a marokkói csapatot. Ezenkívül az 1968-as olimpia volt az első, amelyben az NDK és a Német Szövetségi Köztársaság nemzeti csapata külön részt vett.
Norvégia vette az első helyet a nem hivatalos érmeosztályozásban, amely tükrözi a csapat sportolók magas szintű képzettségét a téli sportokban. A norvég síelők mutatták ki a legjobbat. Számos érmet hoztak korcsolyázók és biatlonisták.
A második, csak egy érmék lemaradásával, a Szovjetunió volt. A Szovjetunió nemzeti jégkorong csapata aranyat kapott. A szovjet korcsolyázók kiválóan teljesítettek. Egy pár Ljudmila Belousova és Oleg Protopopov került az első helyre, Tatyana Zhuk és Alexander Gorelik pedig a második lett. Egy arany jutott a szovjet sportolónak a síugráshoz is, ami jelentős eredményt jelentett a Szovjetunió számára ebben a tudományágban.
A harmadik a verseny, a fogadó ország, Franciaország csapata volt. Szinte az összes csapat kitüntetését síelők hoztak, akiknek a szintje Franciaországban hagyományosan magas. Az Egyesült Államok csapata nagyon átlagos eredményeket mutatott, 9. helyet foglalva a rangsorban. Az ország egyetlen aranyérme Peggy Flaming volt, aki az egyedi műkorcsolyázásban vett részt.
