Az 1972-es müncheni olimpia sajnos nem a szervezők vagy a sportolók érdeme miatt vált ismertté. Ekkor történt a terrortámadás, amely az egyik legrosszabb esemény, amely valaha is árnyékba került az olimpiai játékokon.
Az 1972 szeptemberében, Münchenben megrendezett XX Olimpiai Játékok hírhedtté váltak, mivel palesztin terroristák támadtak az izraeli küldöttség képviselői ellen. A NOB, akárcsak a német hatóságok, jól tudta, hogy az olimpián terrorista támadásra kerül sor, és az elemzők akár 26 lehetséges forgatókönyvet is előre jeleztek annak magatartására, hogy az esemény szervezői módosíthassák tevékenységeiket és védelmet nyújtsanak az olimpiai falu lakosainak. Sajnos azonban a szükséges intézkedéseket nem tették meg.
A terrorista támadás egyik oka a Palesztin Ifjúsági Szövetség részvételének tilalma a XX Olimpiai Játékokon. A Fekete Október csoport célja az izraeli sportdelegáció képviselőinek befogása volt az abban az időben börtönben lévő palesztin terroristák túszok cseréjére. Ráadásul több sportoló meggyilkolásával is foglalkoztak, ami további nyomást gyakorolna az izraeli hatóságokra, és nem lenne összekapcsolható azzal a szükségességgel, hogy közvetlenül magukkal a politikusokkal kell foglalkozni, akikhez sokkal nehezebb hozzáférni.
Szeptember 5-én kora reggel 8 terrorista, fegyverekkel edzett öltönyben és hátizsákban lépett be az olimpiai faluban. Észrevették őket, de a faluban az emberek úgy döntöttek, hogy sportolók. Az épületet, ahol az izraeliek élték, a terroristák berobbantak, két sportolót lőtték le és túszul kilenc embert vettek el. A tárgyalók alacsony képzettsége és gyenge képzése, valamint a túszmentési művelet mind a 9 foglyul ejtett sportolót meghalta, míg a három terroristák életben maradtak, és a német hatóságok később elengedték őket. A támadás áldozatai szintén helikopterpilóta és egy rendőr volt.
1972-ben a NOB először egynapos szünetre döntött a játékok megtartása során. Sok sportoló és vendég távozott Münchenből, félve az életétől. Az izraeli állampolgárokat nem tagadták ki a túlélő terroristák, Samir Mohammed Abdullah, Abdel Khair Al Dnaoui és Ibrahim Masoud Badran tárgyalása során. A német hatóságok hírneve reménytelenül megsérült, és nem tudták hamarosan megtisztítani a müncheni szégyenet. Később Németországban speciális egységet hoztak létre a terrorizmus leküzdésére, amelynek köszönhetően a túszmentesítési műveletek sikeresebbek voltak, mint 1972-ben.
